A kabinetszekrény körüli vitához találtam valamit, ami közelebb visz ahhoz, hogy mi is lehetett a vita mögött. Egy napló szerű füzet másolatát találtam a Dottorétől kapott iratok között, ami néhol utal a Bozda családra. Ezek közül teszek közzé néhány részletet.

A fénymásolat margóján kívülre kézzel ezt írta valaki: „Arkhosz jegyzetei.” Nem tudok, ki lehet ez az Arkhosz, de

Az utóbbi két nap kétségek között telt. Péntekre szabadságot vettem ki, nem tudtam bemenni Dottore miatt, és a csütörtök esti bejegyzésem miatt sem. Még nem tudom, hogy hiba volt-e elindítani ezt a blogot, vagy sem, talán soha nem derül ki. Érzem, hogy egyre eltökéltebb vagyok, a rám váró feladatot viszont egyre nehezebbnek látom.

Az iratok közül, amiket Dottorétól kaptam, ez a legérdekesebb. Egy fénymásolt lapon régi, nyomtatott betűk sorakoznak, néhol elkopott az eredeti, és alig tudtam kibetűzni. A rajta lévő dátum szerint a szöveg 1797-ből való, ráadásul tyúkpernek tűnik az egész: azon vitatkoznak, hogy a családfő halála után melyik fiáé legyen egy kabinetszekrény, ami valamiért a szellemi örökséget jelképezi. Nem tudom, egyáltalán eredeti-e?

Az Úr kegyelmében megboldogult néhai Bozda Mihály testámentumának megtámadtatásáról szóló pör lejegyzése. Pest, 1797

Először a nagytiszteletű bíró emelkedik szólásra. Ösmerteti a kázust a felekkel, s mind a jogbeli tényeket. Majdan Bozda Jánost hívja,

 Az információ hatalom, a nyilvánosság eszköz. Soha nem gondoltam volna, hogy személyes blogot fogok vezetni – abban a körben, amiben mozgok, ez nem szokás. Most mégis Hozzátok fordulok, bár ez nem csak az én döntésem. Ne számítsatok rólam többre a legszükségesebb információknál. Csak porszemek vagyunk a gépezetben, és csak remélhetem, hogy ez a porszem egyszer homokviharrá dagad.

Régóta Budapesten élek, de családom soha nem volt itt. Felkerülésem után elég hamar megismertem Dottorét, aki pótapám és mentorom lett a Hivatalban, és akit akkor még egész más néven neveztem. Neki köszönhetem azt, ami most vagyok. Ő adta tudásom jelentős részét, ő segített álláshoz, ő tanított meg a Haza szolgálatára, és ő adott célt az életemnek. És most megörököltem az ő céljait is.

Utólag világosodik meg számomra, hogy mennyire mindenre gondolt, nem maradt ki számára a legkisebb részlet sem, akár kutatott valami után, akár a következő lépéseket tervezte. Talán ez okozta a vesztét is.