A kabinetszekrény körüli vitához találtam valamit, ami közelebb visz ahhoz, hogy mi is lehetett a vita mögött. Egy napló szerű füzet másolatát találtam a Dottorétől kapott iratok között, ami néhol utal a Bozda családra. Ezek közül teszek közzé néhány részletet.

A fénymásolat margóján kívülre kézzel ezt írta valaki: „Arkhosz jegyzetei.” Nem tudok, ki lehet ez az Arkhosz, de

többször említik máshol is, fontos figura lehet. A jegyzeti alapján úgy tűnik, hogy lassan belesodródik az ügybe, és a végére teljesen a megszállottjává válik.

Losonc, 2011. október 18.

Azt hiszem, nem Losoncon fogok megöregedni. Sőt, tudom, hogy nem. Bár a város maga a történelem, maga az élő múlt egy apró kövülete, mégis, mintha kezdenék kicsit belefáradni. Belefáradni, hogy egy levéltárban ülve lassan én is egy poros irattá válok anélkül, hogy bármit is letettem volna az asztalra, hogy bármilyen titkot is feltárhattam volna. Vakon vájkálok egy feneketlen kút hasában és kezem csupán poshadt hínáros vizet markol. Kell, hogy legyen a múltnak egy olyan szelete, oldala, egy mesélő tőr, egy egyszerű papír fecni, amely még ismeretlen univerzumokat tárhat fel előttem, s az egész világ előtt. De hát mit tehetnék, ez az életem és tudom, tudom és hiszem, hogy nem Pozsonyban vagy Losoncon egy penészes könyvtárban fogok megöregedni.

 

Losonc, 2011. november 21.

Még nem tudom mi ez, de fontos lehet. Arisztotelész szerint; ha meg akarsz érteni valamit, figyeld a kezdetét, és kövesd a fejlődését. Itt ez a Bozda család Losoncon. Látszólag átlagos 18. századi történet. Görög kereskedőcsalád, akit a történelem vihara a Kárpát-medencébe sodort. Igen…, és elég tehetős família lett. Szerencsére jól követhető a történetük, bár sajnos nem sokat tudok erről a korszakról. Lehet segítséget kéne kérnem…

 

Losonc, 2012. április 8.

Még mindig a Bozda család. Valami nem hagy nyugodni. Ez itt már több, mint holmiféle helytörténet. Pestre vezetnek a szálak. Egy hagyaték, egy család, egy titok. Hat gyermek, ám csak hármat ismerek név szerint; Bozda Jánost, Györgyöt és Naumot. És van itt még valami, ami sehogy sem illeszkedik a képbe. Vagy csupán figyelmetlen vagyok?

 

Losonc, 2012. augusztus 26.

Tegyük fel, hogy van egy titok, amit kitűntetett családok generációi őriznek évszázadokon keresztül, és ami esetleg máig rejtve maradt az avatottabb szemek számára is. Itt ez a titokzatos valami, ez az irat, de mi köze van Bozdáékhoz? Családi ereklye, vagy több annál? Ha családi érték lenne, miért titkolnák. Ennek többről kell szólnia. Vagy már megint konspirálok? Előbb utóbb kiderül…

 

Pozsony, 2013. július 14.

Az apa, Bozda Mihály halála után János lesz a családfő. Györgyről nem tudok sokat, Naum a legkisebb fiú. Bozda János…, Bozda János a rangidős. Ha ő veszi át az öreg Bozda helyét, akkor nála kell keresnem. Valahol ott kell lennie, csak még mindig túl sötét a múltnak feneketlen kútja. Túl sok részből áll ez a puzzle… és mi van, ha nincs is meg több darabja. Fáradt vagyok, mára elég ennyi. Ha nem pihenek, beleőrülök ebbe az egészbe. Holnap folytatom.

 

Pozsony, 2014. február 12.

Elakadtam Bozda Jánosnál, ismét… Nem találok több az iratra utaló forrást sem. Bozda János leéli életét, mint megbecsült polgár és kereskedő, aztán levonul a történelem színpadáról. Ennyi. Csak ennyi. De nem lehet csupán ennyi!

 

Budapest, 2014. május 3.

Végre valami! Egy lépéssel előrébb vagyok. Még el sem hiszem, szinte hihetetlen…, lehet a Pesti levegő jótékony hatása, vagy az alvásé. Nem is tudom mikor aludtam utoljára át egy egész éjszakát, de úgy tűnik most mindenképpen megérte. Mindegy is, a lényeg a lényeg! Nézzük, itt ez a per. Egy váratlan, gyönyörű mérföldkő. Egészen eddig tévúton jártam. Egészen eddig rossz csapást követtem. Bozda János elárulta önmagát, nem is ő a fontos, nem ő az elveszett darab. Itt van ez a per. Bozda Mihály végrendelete. János örököl mindent, majdnem mindent. De megtámadja a számára kedvező döntést, egy egyszerű szekrény miatt. De micsoda szekrény lehet az! Mit rejthet, hogy megtámadja saját megboldogult apjának akaratát. A kabinetszekrényt Naum kapja, a legfiatalabb testvér. Az a Naum, akit pár hete még lesöpörtem az asztalról, mondván, ő úgysem fontos.

 

Budapest, 2014. június 15.

„Ha a bölcs mérget ad, igyad meg nyugodtan, ha a bolond az élet italát nyújtja, öntsd ki”- tanította Püthagorasz. Kiittam a mérget, nincs visszaút. Ismét nem alszom napok óta, nem hagy nyugodni az a per. Az a család, az a valami a szekrényben. Az az irat, csak az lehet a szekrényben, csak amiatt támadhatta meg a végakaratot. Mi más lehetne fontosabb a vagyonnál, a családi békénél? Nem tudok másra gondolni, az irattal kelek, az irattal fekszem. S, hogy miért Naum? Nem tudom, talán csak Bozda Mihály tudta. Ő pedig magával vitte a sírba. És nekem ki kell nyitnom azt a sírt! Még nem tudom hogyan, de ha addig élek is felfeszítem…

 

Eközben a Hivatalban teljes csönd van, mintha semmi nem történt volna Dottoréval, lassan zajlik a vizsgálat, a baleset körülményeiről. Az utóbbi közel két hét eseményei miatt jóval nagyobb tehet nehezedik ránk, mint máskor, állandó készenlét van és jóval több munkát követelnek tőlünk. Mindenesetre folytatom tovább a munkámat. Nappal ott, éjszaka itt.