Ezt az emailt írta valaki nekem ma reggel:

Szia Moretta,

láttam, hogy írtál a Kézről. Érdekes összefoglaló, Te meg Dottore elég jól összeszedtetek néhány dolgot, néhány dologban meg rettentően mellényúltatok. Jófej leszek, néhány dolgot szívesen megosztok, hogy ne teljesen sötétben botorkáljatok, mert olyanba is belefuthattok, akit nem jó magatokra haragítani.

Ha érdekel a dolog, holnap estére foglalok asztalt Bergmann névre Lágymányosi utcában egy helyre. Jó a sörük.

Üdv!

A levelet csak a találkozó előtt pár órával olvastam, így nem volt időm mérlegelni: be kellett sétálnom a csapdába, remélve, hogy értékes információkkal kerülök ki ebből a játszmából. Ráadásul először találkoztam valakivel, aki tudta, hogy én vagyok Moretta, mégsem viselhettem a maszkot. A Hivatalban egy hasonló műveletet több napos felkészülés előz meg, nekem se csapatom, se időm nem volt.

„Jó a sörük.” Ez alapján elsőre megtaláltam azt a helyet, amit a levél írója említett. A söröző a pincében helyezkedik el, és csak egy bejárata van. A járdára néző ablakokon keresztül csak a helység egy részét tudtam megfigyelni, a pultot kitakarta egy oszlop, amin egy vaddisznófej díszelgett. Az asztalok többsége foglalt volt, a szűk hely sem a küzdelemre, sem a menekülésre nem adott alkalmat. Mikor beléptem, még nem tudtam, hogy jó helyen járok-e.

- Szia, van foglalva asztal ma este erre a névre? - kérdeztem a csapost.

- Szia, igen, persze, ez lesz az. Ülj csak le. - mutatott egy nagy asztalra.

- Köszönöm! - mondtam, és megpróbáltam természetesen viselkedni. Az egyik legnagyobb asztalhoz ültettek le - tehát nem csak ketten leszünk? Éreztem, hogy valami nem stimmel. Még jobban meglepődtem, amikor kérés nélkül kihozott nekem egy italt, és két borítékot. Az egyik a nevemre szólt, így kibontottam, és olvasni kezdtem a kacskaringós kézírást.

Szia Moretta, hamarosan találkozunk. Addig igyál egy jót, a számlát én állom. Hamarosan érkezik pár ismeretlen, nekik szól a másik boríték. Ők majd elmondják, hogy hol várlak. Add át nekik üdvözletem, amit a levél túloldalán találsz!

 

Fura játékot folytat ez az ember. Most se tudom, hogy ravasz-e, vagy csak simán őrült? Mindenesetre hamarosan tényleg érkezett egy csoport, akik odatelepedtek az asztalhoz, ahol ültem. Egy névjegykártyát hoztak, amin egy név és pár szó szerepelt. Így már tudtam, hogy kit és hol kell keresni. Ellenőriztem, hogy nem látszik a gombkamera, és elindultam a Szabadág-szobor felé.

Dottore jó helyen tapogatózott, de mégis célt tévesztett. Olyan információk birtokába jutottam, amik túlmutatnak egy tiszt halálán, és aminek a felgöngyölítéséhez egyedül kevés vagyok. Szükségem van legalább egy társra, aki tapasztalt és képes küzdeni. És ez a társ csak egy ember lehet.