Kezdek hozzászokni az egyedüli élethez. Pár hete még féltem, és nehezen viseltem az egyedüllétet, de az új év relatív nyugalmat hozott. A figyelmemet azért ébren tartom.

Az előző, Krotónról szóló bejegyzésben említett iratban ez van a margóra írva: v. Pop. - v. App. Felmerült, hogy a „v.” a „via” rövidítése – ami itt a latin eredeti alapján latin utakat jelöl. A wikipédán van egy térkép, ami a római utakat jelöli Itáliában. Ez alapján ez a feloldása a szövegnek: „via Popilia – via Appia.” Krotónból indulva ez a két út Brundisiumba, vagy Rómába vezet. Emlékeztem, hogy már volt a kezemben egy Rómával kapcsolatos irat. Újraolvastam és elképedtem:

Dr. Giovanni Menocchio jegyzeteiből. A szerző később a La Sapienzia Egyetem professzora lett Rómában, ekkor még csak tanársegéd a L'Oriental Egyetemen, Nápolyban. A következő részlet a Róma melletti ún. „Titkos Bazilika” feltárásán készült 1917. október 14.

„A lelet legfőbb ékessége azonban minden bizonnyal az apszis padlóján található mozaikegyüttes, amely a krotóni csata történetét mutatja be. A három látványos rajzolatú figurális jelenet – embléma – a birkózó Milónt, a Püthagoraszt hallgató krotóniakat, illetve a szibariszi lovak táncát ábrázolja. A színes mozaikpadló külső sávját medalionok díszítik virágokkal, madarakkal, állatokkal, szőlőlugasokkal. Dekoratív mintázatuk szőnyegszerű hatást mutat. Különösen aprólékos kidolgozású a felső képszalagon végigfutó szőlőindás ornamentika. A klasszikus négyszín-festészet koloritját mutató mű formázatlan kavicsokból áll össze, egyes részletekhez azonban – mint például a lovak sörénye – előre elkészített terrakottát használtak, a kontúrokat pedig ólomsávokkal rajzolták meg. A párját ritkító műkincs erényei ugyanakkor nehezen volnának megragadhatók efféle hűvösen leíró távolságtartással. A semleges háttérből előtűnő, reliefszerű főalakok ábrázolása ugyanis olyan valószerűtlen lélektani realitással bír, amely valósággal hipnotikus hatást gyakorol a nézőre.”

Korábban nem tűnt fel, de a mozaikegyüttes a krotóni csata eseményei körül forog. A „Titkos Bazilika” feltárása amúgy közel egy évszázados volt, tavaly nyitották csak meg. Ép ésszel nem lehet felfogni, hogy miért tartott ez ilyen hosszan. Ami biztos, az az, hogy valakinek érdeke volt, hogy ez az ügy elhúzódjon. Lehetett telekvita a háttérben, a háború is közrejátszhatott, de ez alapján a pár éves szakértői vélemény alapján úgy tűnik, hogy másról van szó:

„A Giovanni Menocchio leírásában is szereplő mozaikegyüttes igen impresszív, aprólékosan kidolgozott, a felületes szemlélő minden bizonnyal felbecsülhetetlen értékű, kifogástalan állapotban fennmaradt ókori műkincsnek vélné. Ha azonban alaposabban górcső alá vesszük a mozaikot, már korántsem ilyen megnyugtató a helyzet. A tüzetes szakértői vizsgálat ugyanis számos olyan körülményt tárt fel, melyek alapján okunk támad a lelet eredetiségét megkérdőjelezni.

Leginkább perdöntőnek a mozaikkövek megformálása és a mozaik felszíne bizonyult. A mozaik ugyanis „opus tessalatum”, tehát négyzetes hasábokból áll, míg a lelet korát az eredeti formájukban hagyott, megmunkálatlan kavicsok használata jellemezte. Még árulkodóbb, ha a teljes felszínt vizsgájuk. A mozaikszemek homlokfelülete ugyanis teljesen egy síkba esik. Ennek elérése hagyományos technikával – a kavicsok egyenkénti cementhabarcsba süllyesztésével – teljességgel kivitelezhetetlen. Az egységesen sík felszín csak úgy érhető el, ha az egész mozaikot előre elkészítik, azt egy közvetítő felületre ragsztják, majd egyben helyezik a kötőanyagba. Ez az eljárás gyorsabb, pontosabb munkát eredményez, a mű keletkezésének idejében azonban még távolról sem állt az alkotók rendelkezésére.

Külön említést érdemel a szignatúra kérdése. Az alkotó kézjegyével mozaikoknál ritkán találkozunk, kevés a fennmaradt szignatúra, így az általunk ismert mesterek köre is igen szűk. Egy ismert alkotó aláírása tehát meglehetősen nagy segítséget ad, hogy az adott művet elhelyezzük a fennálló kánonban, ugyanakkor könnyen le is leplezheti a hübrisszel kacérkodó hamisítót. Itt is ez történt. A szignatúra ugyanis egy pergamoni mesteré, Héphaisztióné, akiről azonban több egybehangzó forrás is azt állítja, hogy sohasem hagyta el Kis-Ázsiát, s így igen bajosan alkothatott mozaikot Rómában.

Összességében tehát minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a Statilius bazilika apszisának mozaikja egy professzinálisan, kiemelkedő színvonalon elkészített hamisítvány.”

Ezt az iratot egy olasz társszervezettől kaphattuk, mert a főszöveg alatti megjegyzés szerint soha nem lett kiadva vagy hivatalos helyen kihirdetve, mert a szerzőjét a megírása után azonnal menesztették, a továbbiakban nem vett részt a vizsgálatban. Ha igazságot állít ez a szakértői jelentés, és nem egy dilettáns a szerzője, akkor valakinek nagyon fontos volt, hogy eredetinek tűnjön a mozaik. Ez azt is jelenti, hogy valaki a helység megtalálása után készített egy ókorinak tűnő mozaikot a bazilika padlójára, nyilvánvalóan az eredeti helyére. De lehetséges egyáltalán mozaikot lopni? És mit lehet vele kezdeni?

A képek: mult-kor.hu

Dottore a szakértői jelentés mellé, ceruzával ezt írta: „KÉZ?” Ez közelebb vihet ahhoz, hogy miért voltak érdekesek ezek a történetek Dottore számára. Korlátozott az idő, amit az internet előtt tölthetek (a bejegyzéseket is itt, jelenlegi lakhelyemen írom, hogy csak fel kelljen tölteni), így még nem néztem utána annak, hogy mit jelenthet, de érzésem szerint mozaikszó lehet. Ti mit gondoltok?